Az anonim
blogolásnak és a nyilvánosnak is vannak előnyei és hátrányai. Én szerint mind a
kettőt próbáltam már, de végül arra a döntésre jutottam, hogy a nyilvános
blogolásnál maradok. Most erről a kettő blogolási stílust fogom
összehasonlítani.
Anonim blogolás
Sok író és
blogger ír így, vagy vezeti névtelenül az oldalát. Ezzel a módszerrel meg
tudunk osztani gondolatokat, történeteket, élményeket vagy véleményeket
anélkül, hogy tudnák, kitől származnak ezek az irományok.
Én is egyszer
elkezdtem egy ilyen blogot, ahol saját történeteimet osztottam meg. Azért
döntöttem úgy, hogy anonimként írok, mert nem akartam, hogy tudják az
ismerőseim velem történtek ezek a dolgok, esetleg nehogy valaki magára ismerjen.
Így hát álneveket használtam a sztorikban. A másik ok, hogy senkit nem akartam
kínos helyzetbe hozni, mivel ha megtudnák, hogy én írtam ezeket a bejegyzéseket,
hiába van kitalált név vagy csak egy megnevezés (pl. A fiú, A lány) könnyen
vissza lehetne vezetni kiről is van szó. Én ezért csináltam ismeretlenül ezt a
blogot.
Sajnos nem
tartott sokáig, pár bejegyzés után abba is hagytam. Egyrészt, nem igazán
olvasták, másrészt annyira nem jött be hogy fedetten írok. Így jutottam el a
jelenlegi blogomig, ahol nyilvánosan írok és osztom meg a gondolataimat.
Visszatérve;
szerintem az emberek sokkal szívesebben olvasnak úgy történeteket,
véleményeket, vagy akármilyen bejegyzést, ha tudják, ki van mögötte. Nem kell
konkrétan ismerniük azt az embert, elég csak egy kép, esetleg pár szó magáról.
Viszont, ha
egyfajta naplót szeretnél vezetni arról, hogy mi történik veled és ezt meg
akarod osztani másokkal, de a személy azonosságodat nem, arra mindenképpen jó
az anonim írás. Ennek is megvan az előnye, egyfajta izgalma, hogy vajon ki lehet,
aki írja ezeket a dolgokat, milyen ember az illető.
Így is meg lehet
ismerni az bloggert a történeteiből, és lehet előttünk róla egy kitalált kép a
személyéről. Akárcsak egy regény főszereplője, akinek a saját szemszögéből van
a történet.
Persze az is
teljesen érthető, ha valaki nem akarja kiteregetni a magánéletét, mégis
megosztaná a történeteket, mert hát, mások hibájából is tanulhat az ember. Erre
pedig szintén tökéletes módszer az, ha anonimként vezetjük a blogunkat.
Félreértés ne
essék, semmivel sem gondolom kevesebbnek azokat akik nem a nyilvános írást
választják, ők is teljes értékű bloggerek.
Nyilvános blogolás
Mivel – ahogy az
előzőekben is látszik – én ezt pártolom, ezért is vezetek ilyen blogot.
Ha nyilvánosan
kezdesz egy blogot, és megmutatod magad a világnak, akkor már lesz rólad az
embereknek egy képe. Pontosan tudni fogják, ki írja a bejegyzéseket,
történeteket, amiken keresztül még jobban megismerhetnek.
Úgy vettem
észre, hogy a többség jobban szeret ilyen blogokat olvasni, talán mert
valóságosabbak és közelibbek.
Nem kell
titkolózni, bátran felvállalhatod, hogy te blogger vagy és blogot vezetsz. Ha
pedig megkérdezik mi a neve, mert érdekelné őket, te ezt is szívesen
elmondhatnád.
A blogger
Ha nyilvánosan
blogolsz, akkor sem fontos minden információt megosztani magadról. Elég egy
név, kor pár sor magadról, egy fénykép és készen is van a profilod.
Mondjuk, sokan vannak,
akik több mindent osztanak meg magukról, egy bemutatkozó fül alatt. Ez is jó
lehet arra, hogy jobban megismerjük a bloggert. Én például egyszer írtam egy Ki vagyok én & hogyan jutottam el idáig posztot
a régi oldalamra, számomra ez volt a bemutatkozó szövegem. Nagyon szerettem
megírni, kicsit nosztalgiázni, visszatekinteni a múltamba és átlátni honnan
hova jutottam.
Azért is jó, ha
ismerjük ilyen módon az írót, mert sokkal valóságosabb hatást kelt. Jobban
hihetőek a történetek, persze gondolatai lehetnek az anonim szerzőknek is. Mégis,
ha például egy anonim személyes oldalt olvasok, nem biztos, hogy olyanok lesznek
felé az érzéseim, mint egy ismert blogger bejegyzései iránt.
0 Megjegyzések